Amikor mindenki mindenhez hozzáfér, de senki sem figyel oda semmire — ez a mi korunk paradoxona. A streaming-platformok forradalmasították, ahogy tartalmakhoz jutunk, de közben valami fontosat elvettünk: a várakozás, a ritkaság és a közös élmény érzetét.
A bőség paradoxona
Emlékszem, amikor egy új album megjelenése esemény volt. Sorban álltunk a lemezboltban, hazamentünk, és végighallgattuk egészben — nem ugorva, nem félhallgatva, hanem oda figyelve. Ma reggel felébredsz, és harmincezer dal várakozik rád. Ebből következik, hogy egyik sem igazán vár.
Ez nem nosztalgia. Ez egy valódi kulturális kérdés: mit jelent értékelni valamit, ha mindent ingyen és azonnal megkapsz? A streaming-háború lezárultával — a konszolidáció, a mergerek, a tartalmak törlése után — talán most van az ideje, hogy komolyan feltegyük ezt a kérdést.