Három rendező, három különböző megközelítés — és egy közös nevező: Budapest mint főszereplő. Az idei Cannes-i rövidfilm-szekció talán a legfontosabb jelzés volt arra, hogy a magyar filmkészítés új generációja nemcsak technikai értelemben érett, hanem szemléleti szempontból is izgalmas dolgokat hoz.
Ami a zsűrit megragadta
A három film közül mindhárom Budapest egy-egy arcát mutatja meg — de nem a megszokott módon. Nem a látnivalókat, nem a turisztikai klisét, nem a nosztalgiát. Hanem azt a feszültséget, amely a változó város és az ott élő emberek között feszül. Ez az, amire a nemzetközi zsűri felfigyelt.
A rövidfilm mint forma tökéletesen illik ehhez a témához: nem magyaráz, nem ítél, csak megmutat. Húsz percben többet el lehet mondani egy városról, mint egy kétórás dokumentumfilmben — ha jól csinálják. Ezek jól csinálták.